Nyíltan beszélt az iskolás életéről Lewis Hamilton, és olyan infót is megosztott, amit valószínűleg kevesen tudtak róla. Vagyis azt, hogy 17 éves koráig nem tudta, hogy diszlexiás.

A 35 éves F1-es klasszis korábban már beszélt arról, hogy nem volt egyszerű gyerekkora, ám akkor a rasszizmust emelte ki, most azonban elmesélte azt is, hogy nehezen ment neki a tanulás, mivel diszlexiával küzdött, noha ezt csak elég későn diagnosztizálták nála.

Emiatt is állt be a TOGETHERBAND nevű jótékonysági kezdeményezés mögé, amely biztosítja azt, hogy minden gyerek kapjon megfelelő és minőségi oktatást, függetlenül attól, hogy honnan jött, hogy néz ki, és milyen nehézségekkel küzd.

A hatszoros bajnok még a karantén időszak előtt látogatott meg egy londoni iskolát, ahol a saját iskolás éveiről mesélt.

„Nehéz időszak volt számomra az iskolás korszakom. Nem ez volt a legkönnyebb számomra. Apám viszont keményen belém nevelte a „Soha ne add fel!” mentalitást. Manapság is vannak még kudarcaim, de az ember folyamatosan tanul. Ez része a sikerhez vezető útnak. Csak arra akarlak bátorítani benneteket, hogy soha nem adjátok fel.” – hangoztak szavai a diákok irányába.

Ezután azt is elárulta, hogy számára nem ment olyan könnyen a tanulás, mint másoknak.

„Egészen 17 éves koromig nem jöttem rá, hogy diszlexiás vagyok. Rengeteget szenvedtem emiatt. Mindig le voltam maradva. A tanulás a legfontosabb dolog, ezért is támogatom a TOGETHERBAND-et, rengeteg olyan gyerek van világszerte, akiknek nincs meg az a lehetősége, mint nektek.” – folytatta.

Ezután egy gyerek feltette neki a kérdést, hogy „Hogyan lettél bajnok?”, amire Hamilton így válaszolt.

Csak és kizárólag rengeteg kemény munkával. Nagyon azt akartam, hogy valamiben kiváló legyek. Mindannyian lehetünk kiválóak valamiben, nektek és családotoknak a feladata az, hogy ezt megtaláljátok. Ha megtaláltók, akkor ragadjátok meg, élvezzétek és dolgozzatok érte.”

A hatszoros bajnok pedig plusz inspirációként elmesélte, hogy honnan hová jutott.

„Egy stevenage-i tanácsházban nőttem fel, ma viszont már a királynővel ebédelek, de ültem egy asztalnál például Nelson Mandelaval is, ezekért az élményekért pedig nagyon hálás vagyok. Próbálok nektek némi inspirációt adni, de nehéz ezt használni.” – jegyezte meg.